Sherlock Holmes kalandjai a k�mi�val
Spartacus halotti leple

Sherlock Holmes a k�mi�t h�vja seg�ts�g�l a "bûnt�nyek" felder�t�s�hez. A lap alj�ra �rve mi is megoldhatjuk a feladv�nyt, de Sherlock Holmes megfejt�se sem marad titokban.

A ford�t�s Thomas G. Waddell �s Thomas R. Rybolt �r�sa alapj�n k�sz�lt (Journal of Chemical Education, 2001. 78. k. 470–474. o.),  a JCE enged�ly�vel. A Journal of Chemical Education lapjait a http://jchemed.chem.wisc.edu/ c�men �rheti el.

---

Vis�toz�s a nappali elõtt

Sherlock Holmes gondolkod�s�t�l t�vol �llt a mûv�szek �rzelemmel teli vil�ga. Egy h�res londoni mûkereskedõ meggyilkol�sa, majd egy hiszt�rikus �gyf�l felbukkan�sa izgalmas feladatot jelentett minden idõk egyik legnagyobb detekt�vj�nek.

A t�rt�net egy sz�rke novemberi reggel kezdõd�tt, 1897-ben. A pattog� tûz mellett �ld�g�ltem, a Baker Street 221B-ben, �s egy orvosi lapot olvasgattam, amikor Holmes elõj�tt laborat�riumi zug�b�l. Cseresznyefa pip�j�nak f�stje k�dk�nt gomolygott a szoba mennyezet�n.

– Sz�ps�g �s szomor�s�g. Milyen gyakran j�r egy�tt a kettõ. Nem �llunk n�ha szomor�an a naplement�ben, nem lengi k�r�l a szomor�s�g idõnk�nt a leggy�ny�rûbb nõt is?

– Mitõl v�lt ilyen melankolikuss�, Holmes?

– N�zzen ide, bar�tom – invit�lt az asztal�hoz, �s egy n�h�ny milliliternyi s�rga folyad�kot tartalmaz� k�mcs�vet mutatott. – Ez a minta Andrea Lanner-Del Rey gr�fnõ vizelet�bõl sz�rmazik, amelyet a Scotland Yard szerzett meg titokban a gr�fnõ szobal�ny�t�l. Ez meg vas(III)-klorid oldat, amelybõl egy cseppet most a vizelethez adok.

A folyad�k azonnal v�r�sre v�ltozott.

– Mit mutat ez az elemz�s, Holmes? – k�rdeztem.

– Azt, dr�ga bar�tom, hogy a gy�ny�rû gr�fnõ, akit eg�sz London irigyel, igen szomor�. Az �piumsz�v�k vizelete ugyanis "m�ksavat" tartalmaz: olyan fenolos anyagot, amely a vas(III)-kloriddal reag�lva �l�nk v�r�s sz�nt ad. N�zze csak, egy m�sik fenolos anyagon, a szalicilsavon is kipr�b�ltam a sz�nreakci�t: halv�nylila lett az oldat.

Holmes a reakci� egyenlet�t is le�rta:

– De Holmes, a szalicil�tokat most kezdik haszn�lni a fejf�j�s �s m�s f�jdalmak cs�kkent�s�re. Nem lehet, hogy a gr�fnõnek csak a feje f�jt?

– Nagyszerû, Watson! B�r – �s el�m tartotta a k�t k�mcs�vet – a v�r�set �s a halv�nylil�t el�g nehezen t�veszthetj�k �ssze. R�ad�sul tudjuk, hogy a gr�fnõ nem szenved olyan szokatlan betegs�gben, amely meghamis�tan� az eredm�nyeket. Nem, Watson, a vas(III)-kloridos teszt megb�zhat�an kimutatja az a �piumfogyaszt�st.

Miut�n Holmes cselekv�si rohama elm�lt, vissza�ltem a tûz mell� a foly�iratomhoz. A reggelit is csendben fogyasztottuk el, Holmes v�gig a Times c�mlapj�t tanulm�nyozta.

– Watson – sz�lalt meg hirtelen – eml�kszik arra a mûkereskedõre, aki a m�lt h�napban rendk�v�l magas �sszeg�rt adta el Spartacus halotti lepl�t?

– Eml�kszem a lepelre – v�laszoltam. – Nem ebbe burkolt�k annak a r�mai rabszolg�nak a test�t, amikor a l�zad�s ut�n kiv�gezt�k? Mi�rt k�rdi?

– Mert a mûkereskedõt tegnap �jjel meggyilkolt�k. A golf�tõj�vel vert�k fejbe.

– Sz�rnyû, Holmes! A vil�g egyre vesz�lyesebb lesz. Van gyan�s�tottja a Scotland Yardnak?

– Igen – mondta szokatlanul vid�man. – A f�rge Lestrade letart�ztatott egy mûv�szt, aki a Uriah Malthus nevet viseli. Azt �rj�k, hogy Malthus �s a mûkereskedõ feles�ge k�z�tt van valami.

– Szerelmi h�romsz�g?

– Tal�n, Watson, majd megl�tjuk. Lastrade-n�l sose tudja az ember, hogy mi ut�n kutat.

Az �gy ezzel nem �rt v�get, mert n�h�ny perc m�lva arra lett�nk figyelmesek, hogy a szob�nk elõtt h�zvezetõnõnk, Mrs. Hudson egy vis�t� nõi hang tulajdonos�val t�rgyal. Holmes felkelt a sz�kbõl, �s kinyitotta az ajt�t. Egy fiatal h�lgy azonnal a szob�nkba rontott. Egyszerû ruh�t viselt, haja r�vid �s egyenes volt, kipirult arc�n k�nnyek csurogtak le.

– Bocs�sson meg, uram, hogy mag�ra t�rtem – kezdte –, de azonnal sz�ks�gem van a seg�ts�g�re. A b�ty�mat, Uriah Malthust letart�ztatt�k. Uriah �rtatlan, Mr. Holmes! A l�gynek se tudna �rtani.

– Nyugodjon meg, Mrs. ...

– Mrs. Mary Neill. A rendõrs�g szerint a b�ty�m �lte meg Leeds Lannert, a mûkereskedõt, de �n tudom, hogy nem õ volt! – fogott �jabb zokog�sba l�togat�nk. Holmes nyugodtan sz�vta a pip�j�t. L�ttam, hogy – orvosk�nt – rajtam a sor.

– Mrs. Neill – simogattam meg a v�ll�t –, Sherlock Holmes mindent elk�vet, hogy seg�tsen �nnek. Hogyan tart�ztatt�k le a b�tyj�t?

Mary Neill Holmesra pillantott. Bar�tom b�lint�s�t�l felb�torodva belefogott a t�rt�netbe.

– Mr. Lanner �s a b�ty�m m�r �vek �ta kapcsolatban �llt egym�ssal. Uriah igen j� festõ, �s Mr. Lannert b�zta meg a k�pei elad�s�val. Mr. Lanner t�bb festm�nyt saj�t mag�nak is megvett. A rendõrs�g �gy gondolja, hogy a b�ty�mnak viszonya van a feles�g�vel. Azt hiszem, ez sajnos igaz. Pr�b�ltam a testv�remet lebesz�lni r�la. Lanner feles�ge nagyon sz�p asszony, de f�l�nk �s gyenge. Nem a b�ty�mhoz val�. R�ad�sul f�rjn�l van! Lanner �s Uriah persze �sszeveszett, mindegyik megfenyegette a m�sikat. Amikor Lannert holtan tal�lt�k, azonnal Uriah-ra gyanakodtak. A Scotland Yard kihallgatta. A b�ty�mnak nincs alibije, �s a kab�tj�n l�that� foltokat v�rfoltoknak tartj�k. De �n ismerem a testv�remet, �s tudom, hogy �rtatlan. Seg�tsen, k�rem!

Holmes fel�llt, �s f�l-le j�rk�lt a szob�ban. Hossz� l�bai groteszk �rny�kot vetettek a kandall�val szemk�zti falra.

– Mrs. Neill, ha a b�tyja val�ban �rtatlan, be fogom bizony�tani. De egyelõre nem tudom, merre vezet a vizsg�lat. Ha meghagyja a c�m�t, �rtes�teni fogjuk.

– Elv�llalja az �gyet, Mr. Holmes? – k�rdezte agg�dva.

– Igen, Mrs. Neill. Efelõl nyugodt lehet. Watson, h�vjon, k�rem, egy kocsit Mrs. Hudsonnak. Nek�nk is el kell int�zn�nk n�h�ny dolgot a v�rosban.

K�sõbb, amikor a k�nyelmes b�rkocsiban j�rtuk London utc�it, megpr�b�ltam Holmes m�dszereit alkalmazni.

– Azt hiszem, Lestrade hib�zott. Lanner feles�ge ugyan�gy gyan�s�that�, mint Uriah Malthus, nem? Mrs. Lannernek j� oka lehetett arra, hogy megszabaduljon a f�rj�tõl.

– Ragyog� �rvel�s, bar�tom. De van egy-k�t dolog, ami miatt kev�ss� val�sz�nû a feltev�se.

A folytat�sra azonban nem maradt idõ, mert a kocsi a Scotland Yard komor �p�lete el� �rt. Hamarosan Lestarde szob�j�ban �lt�nk. Holmes azonnal a t�rgyra t�rt.

– Ki tal�lta meg Lannert?

– A fia, Bart – mondta Lestrade a jegyzet�be pillantva. –  A j�rõrt nem sokkal �jf�l ut�n �rtes�tett�k.

– Gondolom, Bartot is gyan�s�tottk�nt hallgatta ki.

– Term�szetesen. Bart egy mulats�gon volt eg�sz este. K�t bar�tja vitte haza. Õk tal�lt�k meg Lannert, �s õk kerest�k meg a j�rõrt. Bart v�gig a bar�taival volt. Rettenetesen ber�gott, nem is tudom, hogy' tehette. K�sõbb a j�rõr megtal�lta Lanner feles�g�t, aki a lak�s egy t�voli r�sz�ben m�lyen aludt. K�t szolg�juk szint�n aludt.

– Fel�gyelõ, megvizsg�lhatn�m Uriah Malthus kab�tj�t? Amelyiken a v�rfoltok vannak.

– Tal�n elint�zhetem – v�laszolt Lestarde, s arcizmai r�ngat�zni kezdtek. – El�g furcsa k�r�s, de az �gy mindenk�ppen egyszerû. Malthus megfenyegette Lannert. Gyûl�lt�k egym�st. Azonnal hozom a kab�tot.

Lestrade hamarosan visszat�rt egy viseltes tweed kab�ttal. A vil�gosbarna sz�veten v�rfoltok voltak. Elborzadtam az erõszak gondolat�t�l. Mielõtt Lestarde megakad�lyozhatta volna, Holmes kih�zott n�h�ny vastag, elsz�nezõd�tt sz�lat az anyagb�l.

– Maga t�nkreteszi a bizony�t�kot! – kiab�lt Lestrade.

– Ne agg�djon, fel�gyelõ, csak n�h�ny sz�lat h�ztam ki.

– Nem engedem, hogy megzavarj�k a vizsg�latot! Most menjenek, k�rem.

– Nem zavarjuk t�bb�, fel�gyelõ – jelentette ki Holmes –, hacsak nincs valami jelentenival�nk.

– M�g el kell menn�nk valahov�, Watson, ut�na m�r csak egy kis laborat�riumi munka van h�tra.

– Hov� megy�nk, Holmes?

– Mr. Tor Heideggerhez. Õ v�s�rolta meg Spartacus halotti lepl�t.

Tor Heidegger egy h�romemeletes, gr�nitb�l �p�tett h�zban lakott. Az ablakokat s�t�tz�ld zsalu v�dte a f�nytõl. Csenget�s�nkre egy megtermett ember nyitott ajt�t, akinek zak�ja ugyanolyan s�t�tz�ld volt, mint a h�zat d�sz�tõ sz�n.

– Mr. Heideggerhez van szerencs�nk? – k�rdezt Holmes.

– Igen, �n vagyok az – v�laszolta a f�rfi erõs norv�g akcentussal.

– Besz�lhetn�nk �nnel, uram? Sherlock Holmes vagyok, õ pedig koll�g�m, Dr. Watson.

– J�jjenek be. M�r hallottam �nrõl, Mr. Holmes – v�laszolta a h�zigazda. Egy kicsi, de eleg�ns szob�ba vezetett benn�nket. A falakat �s a polcokat festm�nyek, mût�rgyak bor�tott�k.

– Mr. Heidegger, �gy tudom, nemr�giben v�s�rolta meg Spartacus halotti lepl�t. Megengedn�, hogy megn�zz�k? Rendk�v�li m�don �rdekel benn�nket a r�mai t�rt�nelem, �s igen nagy �r�m�nkre szolg�lna, ha szem�gyre vehetn�nk egy ilyen �rt�kes r�g�szeti leletet.

– Term�szetesen, Mr. Holmes. A dolgoz�szob�mban van, egy perc t�relmet k�rek – mondta. Mintha egy kis vonakod�st �reztem vona a hangj�ban, de m�r indult a lepel�rt.

– Hova vezet ez a hazugs�g, Holmes? – k�rdeztem, ahogy kil�pett az ajt�n.

– Tal�n sehov�, tal�n mindenhov�. Magl�tjuk.

Norv�g h�zigazd�nk egy hossz�, cseresznyefa dobozzal t�rt vissza. A f�ldre tette, Holmes l�ba el�, �s csendesen megsz�lalt:

– Itt van, Mr. Holmes, Spartacus halotti leple.

A dobozban l�võ anyag val�ban r�gi volt. T�bb helyen foszladott, t�redezett, n�h�ny darabka le is v�lt r�la. K�zelebbrõl megvizsg�lva s�t�t foltok l�tszottak rajta. Nagy hat�ssal volt r�m ennek az �kori rabszolg�nak az �lete �s hal�la.

– Mr. Heidegger – mutatott Holmes egy festm�nyre –, az a t�jk�p Uriah Malthus mûve?

– Igen, Mr. Holmes, akkor vettem, amikor a leplet. Persze sokkal kevesebbe ker�lt.

Am�g h�zigazd�nk a festm�nyt csod�lta, Holmes kivette a lepel egy kis darabk�j�t a dobozb�l, �s a zseb�be rejtette.

– Lenyûg�zõ – mondta Holmes, majd az �r�j�ra pillantott. – Sajn�lom, hogy m�r menn�nk kell, de �gy is lek�s�nk egy megbesz�l�st. Nagyon k�sz�n�m a kedvess�g�t. Sokat seg�tett.

Az utc�n eleredt a hideg esõ, de h�sz perc m�lva m�r a szob�nkban voltunk. Holmes munk�hoz l�tott a laborat�rium�ban. Hamarosan sz�l�tott.

– J�jj�n, Watson, n�zze meg maga is az eredm�nyt. Elõbb azonban szeretn�k egyet s m�st elmondani a k�miai v�rvizsg�latokr�l. Ezekre az�rt van sz�ks�g, mert nem tudjuk mindig, hogy egy folt v�rtõl vagy m�s sz�nes anyagt�l sz�rmazik-e. Nemr�giben Nietzki �rt egy cikket a feh�rj�k egyszerû kimutat�s�r�l. Van egy fest�k, a tetrabr�m-fenolftalein-�szter, amely semleges �llapotban s�rga. N�zze csak meg a k�pleteket a jegyzeteimben.

Ennek a fest�knek a k�liums�ja k�k. Ha a k�k s�hoz h�g ecetsavat adunk, ism�t megkapjuk a s�rga fest�ket. Nietzki azonban azt mondja, hogy feh�rje jelenl�t�ben (gondoljon a v�rre, Watson!), "s�szerû adszorpci�s vegy�let" keletkezik, �s a k�k sz�n az ecetsav ellen�re is megmarad. Nagyszerû elj�r�s!

Figyeljen, Watson, most maga a hivatalos tan�! Ebben a k�mcsõben vannak a Malthus kab�tj�b�l sz�rmaz�, foltos sz�lak. �nt�k hozz�juk egy cseppet a k�k s� oldat�b�l. Azt�n adok hozz� k�t csepp h�g ecetsavat. N�zze!

– Az oldat visszav�ltozott s�rg�ra – konstat�ltam.

– Pontosan. Most n�zz�k meg a lepel foltjait. Becseppentem a k�mcsõbe a k�k oldatot, azt�n a savat. A k�k sz�n megmaradt. Itt v�rrel van dolgunk!

– V�rrel, Holmes! – ki�ltottam fel. – V�rt tal�ltunk a leplen. Spartacus v�r�t!
 

�n is f�nyt der�thet a rejt�lyre

1. Mi�rt adott pozit�v eredm�nyt a lepel a feh�rjevizsg�latkor, �s mit jelent a pozit�v eredm�ny?
2. Ki �lte meg Leeds Lannert?
3. Mi�rt?

A k�vetkezõ lapon ellenõrizheti a megold�s�t.

http://www.kfki.hu/chemonet/ http://www.chemonet.hu/